Gyûrött az ágy és nem jön az álom, nem szol a telefon hiába várom. hallgat a csend és hallgat az élet, rám tör egy érzés :Már nem hiányzom néked?
Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tõled, légy az enyém százszor.
Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.
Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed.
Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.
Úgy szeretnék sokszor vándor felhõ lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.
Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok
Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.
Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret.
Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek.
Messze vagy tõlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd Őt mindenkinél jobban.
Mert ki tudja, lesz-e idõ, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
Az élet útja kétes és nehéz,vezéreljen téged egy túlvilági kéz. Ha lépsz,hát jól gondold meg léptedet,mert visszalépni már többé nem lehet!
A csókot nem magyarázni hanem megismételni kell!!
Amióta belenéztem a szemedbe éjjel- nappal te jársz az eszembe .szemed ragyogását nem tudom feledni mert megtanítottál igazán SZERETNI˘!!!!!!!!!
bármit is hoz a sors e képet el ne dobd mert e kép nem hibás csupán a sors semmi más
Az élet rögös útján találkoznunk kellett,
Hogy békében,szeretetben éljünk egymás mellett.
Fogd meg hát a kezem,én kitartok melletted,
Rád bízom életem,mert őszintén szeretlek!
Ne gondold, hogy nem szeretlek, s nem fáj szívem érted,
Ne gondold, hogy nem hullatok titokban könnyeket érted,
Ott vagyok én nálad mikor nem is sejted,
Mikor arcod két kezedbe rejted.
Elfeledni téged lehetetlen,csoda
Mert akit én szeretek nem feledem SOHA!"